Ikonfestészet

Gyakorló görögkatolikusként már kora gyermekkoromtól kapcsolatba kerültem az ikonokkal, ám tényleges jelentésükön és jelentőségükön sokáig nem gondolkodtam el. A gyermek öntudatlanságával hittem még akkor, vallásgyakorlásom a szocializációm része volt, mint ahogy az ikonok tisztelete is.

Felnőtt fejjel, közelebb kerülve a művészethez, először még csak az ikonok művészi értéke, mívessége ragadott magával, mígnem eljött egy pillanat, amikor erős indíttatást éreztem arra, hogy magam is fessek egyet. Ekkor kezdtem el mélyebben foglalkozni az ikonológia teológiai, technikai és esztétikai hátterével, s ekkorra tehető személyes hitem tudatosabb megélése is.

Nem vagyunk pontosak, ha csupán képként, vagy képmásként tekintünk az ikonra. A keleti egyház számára az ikon sokkal inkább, Florenszkijt idézve, „ablak” a transzcendentálisra, melyen keresztül a hívő könnyebben kapcsolatba kerülhet Isten valóságával. A jó ikon mindig több, mint egy egyszerű festett fatábla. Fontos szerepe van, mert túl kell, hogy emelje a nézőt az érzékileg felfoghatótól. Remélem, hogy ikonjaimon érződik az imádságos lélek, amellyel készülnek, s boldoggá tesz a tudat, hogy alázatos munkával eszköze lehetek Istennek.

Tekintettel arra, hogy ikonjaimat a hagyományos Rubljov által is alkalmazott eljárással készítem, a megrendeléseket csak hosszabb időtartammal tudom teljesíteni.